Az első fázis mindig izgalmas. Folyamatos újdonság, inger, változatosság, izgalom, vágy, kielégülés. Egy élet is kevés lenne, annyira sok, és sokféle tartalom elérhető. Olyan dolgokat láthatunk, amiket a való életben, talán soha.

Később, az agyban végbemenő folyamatok által, beépül a pornó a jutalmazási rendszerbe. Frusztrált vagyok, vágyam van?! Pornót nekem! És jöhet is a kielégülés! Egyszerű, kényelmes, gyors, biztonságos, változatos. Mennyivel egyszerűbb, mint egy hús-vér ember, akire figyelni kell, akihez alkalmazkodni kell, és aki mellett „teljesíteni” is kell. Ez a sok frusztráció, mind, lekerül a vállunkról.

Haladunk tovább az idővonalon, és eljutunk oda, hogy újfajta tartalom kell. A régi már ismerős, nem hozza a kellő hatást. Megyünk egyre durvább, szélsőségesebb tartalmak felé.

Ennek hatására elmosódnak a szexuális vágyak. Kezdjük összehasonlítani a pornó nyújtotta élményt a valós szexuális együttléttel. Kezdünk a valóságtól távolodni, mert az, amit a partnerünk „tud”, vajmi kevés ahhoz képest, amit az interneten láthatunk. Kevés az inger, nincs meg a vágy, és a fejben is az ismerős pornós képekhez, tartalmakhoz kell nyúlni. Tehát hiába vagy együtt a partnereddel, valójában nem vagy jelen fejben, lélekben. Magadban vagy.

Egyre nő a távolság az elképzelés, a vágy, a megélés és a valóság között. Ezért azt kell elutasítani, ami nehezebb. A könnyebb felé hajlunk, és szépen lassan átveszi a pornó az irányítást az életünk felett. Míg nem, egy szép napon azon kapjuk magunkat, hogy napi 5-10x kell önkielégíteni és korai- vagy kései magömlésre kondicionáltuk magunkat. Hogy egyedül vagyunk a szobában, és a legjobb barátunk az újabb és újabb pornós tartalom. Hogy 30-60 percet töltünk csak válogatással, mire megtaláljuk azt az ingert, ami eljuttat a kielégülésig.