Szexuális bántalmazás gyermekkorban, s a szexuális élet felnőttkorban

Az, amit megéltél gyermekkorodban, hatással lesz rád felnőtt életedben is. Ez különösen igaz, ha szexuális visszaélés, szexuális abúzus áldozata vagy. Elvették tőled az ártatlanságot, a biztonságot, a bizalmat. Ezt a hiányt, ezt a sérülést felnőttként, valahogyan és valamely mértékben, kompenzálni fogod. Általában hasonló szélsőséggel, mint amit át kellett élned. A lelkedben viszed tovább a traumát, és ciklikusan, “táplálkozol” belőle, anélkül, hogy tudnál róla. Pedig a tudattalan világod kreált neked egy újra-újra élhető valóságot, melyben a fájdalom, a szégyen, a kiszolgáltatottság, a bizalom hiánya újra élhető, immáron a párkapcsolatodban.

Hosszú és tartalmas lesz, de muszáj az átfogó kifejtés.

Lehetséges a kiteljesedés a szexuális visszaélés áldozatainak?!

Azt ígértem, innen folytatjuk. – Igyekszem válaszolni a kérdésre.

Igen is, meg nem is. Látszatra lehetséges egy jól működő párkapcsolatot alakítani, és benne jól funkcionálni. Felnőtt korára tanulhat újra bízni az ember, ha megérti, mi miért történt. Találhat olyan párt, akivel képes megélni a nemiségét és a szexualitását. Viszont, tapasztalataim alapján azt tudom mondani, itt van egy DE.

A traumák áldozatai ritkán élnek normális életet. Vagy azért mert túl normálisra törekszenek, vagy azért mert azt gondolják, nekik már nem lehet normális életük. Olyan hatások érték őket, ami kompenzációra késztette és készteti őket. Eltolódtak valamely szélsőség irányába.

Tudni kell, hogy gyermekkori szexuális trauma áldozataként az ember énképe csorbul. Csökkent értékűség, kishitűség, megfelelés és egyéb túlzások jellemzik. A lélek is olyan, mint egy libikóka. Ülhetünk középen, amikor egyensúly van a lelkünkben, és ülhetünk az egyik vagy a másik végén.

Az egyik vége – Törekvés a túl normálisra

Mivel a kiindulópont a csökkent értékűség, és az áldozatiság miatti önkéntelen megkülönböztetés, ezért a felnőtté vált egyén a különböző módokon tud kompenzálni. Például végtelenül kedves, elfogadó, szeretetteli partnert keres. Aki megérti a szexuális problémáit, képtelenségeit, zavarait.

A leggyakoribb alakult probléma, hogy a gyermekkorban történt ősbizalom vesztés miatt, csak feltételesen tudnak kapcsolódni, és együtt lenni a kiválasztott partnerrel. Kiszolgáltatva érzik magukat, és ahol tudnak elkerülnek. Ugyanaz történik. A testüket tudják adni, a lelküket nagyon nehezen (függetlenül attól, hogy lehetnek nagyon szerelmesek a párjukba!). Szorongás, bizonytalanság, negatív énkép jellemzi férfiasságukat vagy nőiességüket. Soha nem lehetnek elegek. Mindig ott lesz a lelkükben az űr, az üresség érzése, mert képtelenek a teljes bizalom és biztonság megélésére. Pedig nagyon biztonságos és megértő partnert választottak. Ám nőként pont itt a játéktér. Itt történik a szexualitás elkerülése. A férfi válik a részrehajlóvá, aki a túl-megértés által elférfiatlanodik, és így válik a nő számára biztonságos „szexuális” partnerré. Nagyon jó társak lehetnek a mindennapi életben, és nagyon sikeresek a karrierben vagy a gyereknevelésben, ám szexuálisan elkerülők, kielégületlenek. X idő múlva, a férfiban megjelenik a frusztráció. Az elégedetlenség frusztrációja. Amikor ezt végre a nő tudtára meri adni, a nő újra megéli a kiszolgáltatottságot, a bizonytalanságot, a meglévő biztonságtudat elvesztését, a megítélést, a megbélyegzést. Jön a hiedelem visszaigazolása – nem vagyok elég jó, engem nem lehet szeretni, én nem fogok kelleni senkinek. Az egész kapcsolat alatt ott lappangott a nőben a félelem, vajon valaha elég lesz-e a társának?!

Traumatizált nőknél ugyanúgy jelen van a szorongás, ami nem engedi az öröm megélését. Hogyan is engedné egy „bűnös, részrehajló” léleknek?! Nem lehet! Ott a szégyen, a titok, a trauma, az áldozat tudat. Így a szexuális öröm, élvezet, kielégülés, vagy maga az orgazmus le van tiltva. Fokozatok vannak, ki meddig engedi magát. De az biztos, hogy valahová be van építve egy szabályozó kapcsoló biztosíték, ami néha levágja a rendszert. Élvezi, élvezi, aztán hirtelen csatt! Üresség és megsemmisülés! Újabb szégyen!

A másik vége – Elfogadni a szélsőséget, a „másságot”

Vannak, akik a vágyaikhoz kapcsolódnak. Ez is egy folyamat. Eleinte csak felismerik, felfedezik, hogy intenzív vággyal élnek. Hiába próbálják elnyomni, mindig utat tör magának, amíg az egyén enged, és végre, megéli.

Ebben a végletben is többféle út lehetséges, néhányat szemléltetek

A traumatizált egyén erős nemi vágyat érezhet, ami befolyással lehet a mindennapi életére. A vágy és a megengedés, megélés szerepe valójában nem az élvezet, hanem a frusztráció, a stressz levezetése. A megkönnyebbülés. Hogy végre csituljon a nyomás egy kicsit.

Nőknél ez beletölthető a szexbe. Nagyon is vonzódnak a szexhez, mindennapi szükséglet. Tudattalanul, össze van kötve az elfogadhatóság és a szerethetőség élményével. Tehát ha a partnere fogadja a szexuális közeledését, akkor a nő számára visszaigazolttá válik, hogy szerethető, és a csökkentértékűség tudata ellenére is elfogadható.

Itt a probléma a határtartás, az elvek és értékek képviseletének hiányában rejlik. A nő már rég feladta az elveit, hogy a vágya, késztetése kielégüljön. Szégyeníti magát, általában alárendelődő szerepet tölt be a párkapcsolatában. Nem tud egyenértékű partnerré válni, a védekezési mechanizmusa miatt. Mert a legfontosabb szempont nem ő, nem a nő, nem az értékessége, hanem az, hogy a szerethetőség, elfogadhatóság visszaigazolást nyerjen a tanult úton.

Súlyosabb formája, amikor kényszeresen újra teremti a bántalmazást egy jól megválasztott partnerrel. A bántalmazás lehet verbális és fizikai is, de soha nem szexuális erőszak! A lényeg a megalázottság és a megszégyenülés megélése. Abban van benne az a fájdalmas érzelmi töltet, mely oly ismerős számára a gyermekkorából.

Szexuális bántalmazás gyermekkorban, s a szexuális élet felnőttkorban

A traumatizált férfiak esetében a hordozott szorongás élménye olyan visszatartó és szabályozó erő, melyben gyakori az erekciós zavar, és a korai magömlés. A szex nem a játékosságról szól, a kiteljesült minőségi élvezetről, hanem egy olyan szükségletről, ami ugyan kell és szükséges, de kellemetlen is, ezért érdemes hamar túllenni rajta. Stressz helyzet, és élvezeti cikk is egyben. A férfi nehezen építi fel a nőre a vágyát, így kell számára a külsőség. Lehet a szexi fehérnemű, a dekoratív megjelenésű nő, vagy pornó, vagy szélőséges fantázia. (Arra most nem szeretnék kitérni, ez a probléma mit okoz a hölgy partnerben.)

Szexuálisan abuzált férfiak számoltak be arról, hogy nem képesek a normális vonzalomra, és valamelyest érdektelenek a „közönséges” aktusban. Inkább vonzza őket a kiszolgáltatottság, hogy bántva érezzék magukat. Ilyen lehet a verbális bántalmazás, a megszégyenítés, a fizikai bántalmazás és a kihasználás. Eltolódott ingerküszöbhöz és éntudathoz, eltolódott szexuális vágyak, fantáziák, és megélések kapcsolódnak.

Mivel gyermekkorukban visszaéltek a péniszükkel, így a felnőtt férfi sem ápol egészséges kapcsolatot a péniszével. Elutasítja azt, és kívül helyezkedik. Eszközzé válik, használati cikké. Hiányzik a tisztelet és a megbecsülés, a teljesértékűség gondolata.

Összefoglalás

Ahogy a férfi, a nő is azt érzi, nem tud „teljesíteni, és megfelelni” partnerének szexuálisan. Nem tud elég jó lenni. Ez lesz a traumatizált egyén belső meggyőződése.

A meggyőződéseink a tapasztalatainknál fogva alakulnak, és tudattalan programokat futtatunk velük kapcsolatban. A szexuális visszaélés áldozatai is ugyanúgy futtatják a programot. Olyan partnert keresnek és találnak, ahol ugyan vágynak a teljes értékűségre, és a pozitív visszaigazolásra, ám a meggyőződéseik mentén alakított viselkedési mintáikkal valójában azt fogják visszaigazolni, amit hisznek magukról. Például nem vagyok elég értékes, elég szerethető, elég fontos, hogy figyeljenek rám, elég szép, elég vonzó, elég jó, elég okos…

Így jön létre a szenvedés és fájdalom, a nélkülözés lélektani körforgása. Egy jól behatárolt ciklikus rendszer, mely addig forgat téged a tenyerén, amíg el nem kezdesz megnyílni, és beszélni a traumádról. Dolgozni a szégyeneddel, az áldozati szerepeddel, a megbecstelenítettségeddel, az ártatlanságod elvesztésével, a bűntudatoddal és a félelmeiddel, az elkerülési és védekezései (röviden megküzdési) mintáiddal.

Kedves túlélő! Arra invitállak, hogy merj beszélni a traumádról. Csak a nyitás után fogsz tudni újra bízni az emberekben, és elhinni, hogy tudsz segítséget kérni. Fontos, hogy kilépj az áldozat tudatból, a szégyen tudatból, a titkolózásból. Mindig van segítség, de muszáj, hogy nyiss. Neked kell megtenned az első lépést.

Tudom, hogy nem megértésre van szükséged, hanem arra, hogy a terhet, amit cipelsz, végre le tudd tenni. Tanulj vele együtt élni, a nélkül, hogy újra és újra sértenéd magad, és sikertelenségbe futtatnád a nemi életed.

Szeretettel és tisztelettel

Lacsny Éva

szexuálterapeuta