Miért hasznos a szexuálterápia?

Néhány évtized alatt nagyot változott a világ. Az „én” központúság értelme önmagunk legjobb megismerése, és a pszichés, lelki, érzelmi jól-lét megvalósítása. A változások hatására ugyanakkor elkezdtünk meglévő problémáinkra is fókuszálni, gyakorta fel is erősíteni azokat. Így mára megnőtt az igény a terápiára – nem véletlen a terapeuták számának folyamatos növekedése sem. Azt mondhatom, idehaza is terjedni látszik az önismeretre, a személyiség fejlődésre, és a kiegyensúlyozott életre való törekvés. Annak a belátása, miért is hasznos, vagy fontos terápián részt venni, egy emberi élet során.

Minket ért hatások

Fogantatásunk pillanatától halmozzuk a minket ért ingereket, hatásokat, melyek leülepednek bennünk, bevésődnek (imprinting). Mire eljutunk a harmincas éveinkhez, kezdjük érezni a „hátizsákunk” igazi súlyát. Ahogy párt választunk, meglátjuk társunkban saját korlátainkat, vélt vagy valós hibáinkat, hiányosságainkat. Életünk párja pedig egyben önmagunk legerősebb tükrévé válik. Kezdetben. Minden tükör kétirányú. Azaz, ha van egy olyan berögzült minta, ami által nem megfelelően reagálok a társamra, akkor az adott reakció, egy negatív bevésődést generálhat benne is. Megszületik benne egy alapgondolat, ami gyakran destruktívan hat az önértékelésre, és általában érzés formájában jelentkezik. Így készülnek a párkapcsolati zűrzavarok, és lesznek valamilyen hatással a felekre, és a kapcsolat egészére.

A szülővé válás és annak felelőssége

A következő nagy lépcső a pár életében, egy új szerep, ami részint ösztönös, részint tanult. Anyává és apává lenni. Munkám során tapasztalom, hogy azokban a kapcsolatokban, melyekben a nő és a férfi nem tudja feloldani a konfliktusaikat, nem tudják egymást segíteni fejlődni, pozitív irányba változni (érni), vagy nem tudják megbeszélni a problémáikat, általánosságban elmondható, az ilyen kapcsolatokba születő gyermeknek nagyobb az esélye a lelki vagy pszichés sérülésre. A korai gyermekkorban történő negatív bevésődések a legnehezebben változtathatók felnőttkorban. Tehát itt jön a következő tükör effektus. Tegyük fel magunknak a kérdés, vajon mekkora a felelősségünk szülőként egy új emberi életért, gyermekünk életéért, lehetséges jövőéért?! És ha azt mondjuk óriási, akkor mekkora a felelősségünk önmagunk legjobb ismeretéért, és felülvizsgálatáért?!

Egy terápia például segít abban, hogy mindkét fél megvizsgálja saját személyiségét, kötődés és viselkedés mintázatait, és felfedezze a számára nem megfelelő eredményt hozó gondolatokat, érzéseket, vagy tulajdonságokat.

Minden, ami ma problémát okoz, nem más, mint egy szembesülést kívánó (élet)feladat, azaz egy lehetőség a változásra, egy lehetőség a személyes fejlődésére, magára az önismeretre.

Tehát a terápia minden esetben minimum az önvizsgálatra, az önismeretre, és a tudatosításra segít. Továbbá információt pótol, bővíti az egyén ismeretét adott témákban.

A terapeuta feladatai közé tartozik, hogy információ átadásával és célirányos kérdésekkel segítsen az egyénnek felismerni saját mintázatait, majd átsegítse a szembesülés (felvállalás, elfogadás) folyamatán. Támogatásával, vezetésével, a hiányos, vagy problémát okozó személyiség részekkel, viselkedés mintázatokkal elkezdjenek dolgozni. Ez egy izgalmas csapatmunka, ahol mindketten a kitűzött cél elérésére törekszenek. Munka a tudattal, és a tudattalan részeivel. Elmélet és gyakorlat. Az otthon végzendő gyakorlatok célja a rossz beidegződések elhagyása, vagy korrigálása, új viselkedés tanulása.

A terápia, talán az első tapasztalásig tűnik félelmetesnek, utána inkább egy élvezetes, izgalmas felfedezés folyamata, és a várakozás, hogy elérjük a kívánt eredményt. Önismeretre tegyünk szert.

Miközben, ugyanolyan duális, mint maga az élet. Egyszerre szép és fájdalmas. Ha nem fájna, talán nem is születhetne belőle valami új, valami jobb. Ha nem fájna, ha nem kellene küzdeni érte, talán meg sem becsülnénk igazán.