A jogosság érzése sértésre ad okot

Érezted már felhatalmazva magad sértettséged okán? Megélted, hogy jogod van bántani a másikat? – Elvégre ő is bántott..

Sokféle ilyen jellegű élethelyzetben találhatjuk magunkat, melynek alapja a másik fél sértő megjegyzése vagy cselekedete. A sértettség pedig különleges “jogokat” szül. Most egy igazán érdekes fajtáját szeretném kiemelni.

A jogosság érzése kétélű fegyver

Amikor egy ideig eltűrünk bizonyos fokú bántásokat, sértéseket, esetleg megaláztatást a párunktól, vagy más szerettünktől. Gyűlik, gyűlik, míg nem, egy szép napon, belelik a pohár, és robban a bomba. A revans, a visszatámadás jogossága, iszonyatos erővel terül szét a nappaliban, és az ember lelkében egyaránt. Izzik a levegő, elemi erővel kérjük az elvett terünket, önbecsülésünket, tiszteletünket. Hiszen jogunk van hozzá. Nem csak úgy alapból, hanem „jutalomként” is, amiért annyit tűrtünk. Szeretjük az embert, jobban is talán, mint saját magunkat. Így hát eltűrtük az éles stílust, beszédet, és megalkudtunk ebben a lélektani környezetben.

Tegyük vászonra ezt az életképet. Vajon mit láthatunk még ilyen helyzetben?

Vajon a sértő fél ugyanilyen sértő, bántó módon viselkedett a kapcsolat legeleje óta? – Elképzelhető. De általában nem ez a helyzet. Inkább az, hogy valamilyen úton-módon szert tesz erre a viselkedési mintára.

Miért?! – Kérdezhetjük jogosan.

Azért, mert a tudattalan azt az információt szűrte le a párja viselkedéséből, reakcióiból, hogy jellem gyenge. Nincs megfelelő akarata, és valószínűleg kerülte (áthárította) a döntés és cselekvés helyzeteket. A perlekedés azért alakult ki a sértő félben, mert elege van ebből a hozzáállásból, és ugyan nem megfelelő módon, de valójában azt kéri, „Kérlek, változz, változtass!”.

Legyen már tartásod, erőd, méltóságod, és állj bele a döntésbe is és a konfliktusba is. Legyen véleményed! Ne hagyj rám mindent, és mond azt, „Hm, nekem mindegy!”. Senki nem kért arra, hogy alkudj meg! Miért teszed?!

De értem, nem vagy képes rá, rendben. Elfogadni nem tudom, és azért, hogy kiprovokáljalak ebből a helyzetből, egyre csípősebben, élesebben fogalmazok. De közben elfáradok.. Az egészből egy harc alakul, és egy ponton már azt sem tudni mi miért történik, az események és a pokol automatikusan szabadul el, elég egyetlen szikra.

/Más aspektusból is olvashatsz arról, az ego, a büszkeség révén, hogyan másként szabadulhat el a pokol a férfi és a nő között, vagyis a párkapcsolatban./

Mit lehet tenni a megoldásért?

A végállomás és a kiszállópont kizárólag ott van, ahol személyiségfejlődés van. Egyéb esetben szépen elmorzsolódnak egymás mellett a felek. De lehet, előbb jól „beledöglenek” a pokolba és a csatározásba. Ingerküszöb, intelligencia és választás kérdése…

Amit tudsz tenni, hogy vizsgálod az érzéseidet, és a viselkedésedet. Miért vagy gyenge, megalkuvó, döntés és cselekvés képtelen (röviden: reaktív). Miért nem tiszteled és szereted magad annyira, hogy határokat állíts és konzekvensen be is tartasd? Hová lett az önbecsülésed? – Amikor ezekre a kérdésekre tudtál adni magadnak egy mélyreható választ, elkezdhetsz dolgozni a reakciók, a megközelítés, a gondolkodásmód és az érzésvilág tudatos megváltoztatásán. Eddig a két pólust ismerted, vagy a megalkuvás és az önfeladás, vagy az erőszakos visszakérése annak, amit „elvettek” tőled. Mindezt tetted az „én-igazságom” jogcímén. Mi lenne, ha a két pont között meglelnéd a középpontot? Képviseled önmagad, és nyugodtan reagálsz, miközben gyakorlod a proaktivitást. Amikor megmutatod a társadnak, szereted, tiszteled, becsülöd magad, hidd el, ő is ugyanígy fog tenni.

Az a pokol, amit korábban teremtettél, és együtt teremtettetek, csak a tükörképe volt a belső hitvilágodnak és önértékelésednek; az emberi-párkapcsolati problémának.

Fejlődj te is az önismeretedben, kezd az önvizsgálattal. Ha eldurvult a helyzet, kérj bátran segítséget.