Hogyan tudom elfogadni magam, őszintén?!

Egyik kedves ügyfelemtől kaptam ezt a kérdést, így, ahogy van, szó szerint. Nagyon értékesnek találtam, így szeretném veled is megosztani, mert a legtöbben az önelfogadással küzdünk.

Minden emberben benne van az önelfogadás igénye, ahogy szüksége van mások szeretetére, elismerésére, elfogadására is. Ez olyan alapvető szükségleteink közé tartozik, ami nélkül nem lehet teljes és boldog, kiegyensúlyozott életet élni.

Az önelfogadás zavarait gyerekkorban tanuljuk

Társadalmi szempontból az első ütközési pont az, hogy általában csak bizonyos feltételek, szempontok szerint vagyunk elfogadhatóak. Emlékezz csak vissza a gyerekkorodra. Mit mondott anya vagy apa?! A gyakran elhangzó „Ne hisztizz, viselkedj rendesen!” -szerű mondatok mögött van egy elvárás és megfeleltetés. Vagyis akkor vagy jó, elfogadható, ha…. ilyen és ilyen a magaviseleted.

/Ugyanakkor ez nem felróható egyetlen szülőnek sem, mert őket is a megfelelés vágya hajtja, megfelelni a grandiózus társadalmi elvárásoknak, és a jó szülői attitűdnek./

Már gyermekként összeütközésbe kerülünk, hogy vajon melyiket válasszuk? Átadjam magam az érzéseimnek, vagy viselkedjek az elvárt módon? És mindez mi köré épül?! A szerethetőség és az elfogadás igénye és szükségessége köré. A gyermekben ott munkálkodik a megfelelni vágyás, miközben teszi magának a kérdést: „Vajon a szerethetőséghez hozzátartozik a megfelelő magaviselet?! Melyiket válasszam? Elnyomjam vagy kiengedjem? Ha kiengedem, nem fognak szeretni?! Ha elnyomom, akkor jó vagyok?„

Az a helyzet, hogy úgy működünk, hogy sok mindent hajlandóak vagyunk tenni az elfogadásért cserébe. Hatalmas igényünk van az elfogadásra! Azt keressük gyermekként, és felnőttként, egyaránt.

Ám szembesülnünk kell azzal, hogy ha kimutatjuk azt, akik őszintén vagyunk, van, hogy elutasítást, értetlenséget tapasztalunk a másik féltől. Így a felnőtté válás útján, és felnőtt korunkban is, a visszajelzések alapján, azt tanuljuk, hogyan tartsuk kordában az érzéseinket, érzelmeinket, viselkedésünket. Mi az, ami elfogadható, és mi az, ami nem.

Az önelfogadás egy nehéz, összetett téma, legtöbben küzdünk vele, csak máshogyan érezzük, mert más és más életterületen nyilvánul.

Nézzük meg közösen a leggyakoribb területeket

Testkép
Ideál, ideális kép
Énkép – /2.részben olvashatod/

Testkép

Amikor magadra gondolsz, úgy, ahogy vagy, vajon tudod azt mondani, hogy szereted, imádod a tested?! Minden porcikádat! – Ugye ritkán történik? Általában részekre osztjuk magunkat, és azt mondjuk, utálom a fenekem, narancsbőrős! Kicsi a cicim, szégyellem! Túl nagy a mellem, bánt, hogy lóg! Szeretem a szemem, a hajam….

Amit szeretünk önmagunkból, igyekszünk kihangsúlyozni, lehetőleg úgy, hogy amivel elégedetlenek vagyunk, azt közben takarjuk, rejtsük, és előnyösebbé formáljuk.

Hol lehet pszichés szempontból a probléma?! – Adok két példát:

A ruha öltöztet, és akár pszichés védőpajzsként tud szolgálni, erősíti a magabiztosságot. Ám, amikor a látszólag megnyerő nőt, meghódítja a férfi, és ágyba kerülnek… és a ruha is lekerül. Akkor a magabiztosság is lekerül. A nő bizonytalanságot, félelmet, szorongást élhet át: „Vajon így is tetszem neki?” – keresi a visszaigazolást. A férfi azt érzékeli, hogy hiába volt meg a szimpátia, a közös vágy, hirtelen változott a dinamika, és a nő visszahúzódott. Több időre van szüksége a felkészülésre, a nedvesedésre, és “játszik” azzal, amivel tud, hogy a férfi minél kevesebbet lásson a magabiztossága vesztéséből. Ez csak egy minimális zavar példája volt, de van ennél sokkal mélyebb és intenzívebb is.

Másik példa legyen a smink. Hogyan tud ellenünk fordulni az, amivel nőként kihangsúlyozunk a szépségünket?! Van, amikor csak a természetes vonásainkat szeretnénk kiemelni, és az rendben is van. Kivéve, amikor már az önelfogadás zavarairól beszélünk, és a smink, ugyanolyan védőpajzs, egy maszk, ami önbizalmat, magabiztosságot, hatalmat ad a kezünkbe. Ismételten, amíg le nem mossuk. Utána jön a sebezhetőség érzése, és a megoldás, mint elkerülés. Egészen odáig, hogy tudja-e vállalni a valós arcát partnere előtt. Képes-e smink nélkül utcára, emberek közé menni? Olyanná válik-e a smink, mint a gyermeknek a plüss mackója – ha nincs nála, akkor nem érzi biztonságban magát, nem érzi a védelmet, a magabiztosságot.

Ideál, ideális kép vs önelfogadás

Mindannyiunk fejében él egy olyan ideális kép, amivé szeretnénk fejlődni, ahová szeretnénk eljutni, ahogyan szeretnénk kinézni. Ez a kép sok-sok morzsából áll, amit a mindennapi utunkon szedünk össze, minden platformról, akivel, és amivel csak kapcsolatba kerülünk. Lehet ez a családod, a párod, a barátaid, a munkahelyed, a reklámok, az érdeklődési köröd…stb.

Az ideális kép változik, csak adott pillanatban állandó. Amerre te változol, az ideális képed is fejlődik, változik, benned.

Az önelfogadás szempontjából az ideális kép meghatározó, mert viszonyítási alapot szolgál számodra. Tehát ahhoz a képhez viszonyítod magad. Ha ez a kép, merőben eltérő attól, aki vagy, akkor az, szenvedést hoz a szívedbe és a lelkedbe. Hiszen nem vagy önmagad számára megfelelő, elfogadható, mert még nem értél oda. De kérdezd meg magadtól: Vajon mi értelme kergetni egy kockákból álló idea képet?! Vajon valaha elérheted-e?! És ha eléred, valóban beköszönt a megelégedettség, boldogság, beteljesülés élménye?!