A férfiasság legbecsesebb őrzője az ő potenciája, s annak kiváló teljesítménye, egyszóval a férfi jó teljesítőképessége.

Ma arról írok, hogyan amortizálható le a férfi teljesítőképessége, azaz az őt körülvevő élet hogyan kondicionálja a férfit egy nem kívánatos és egészségkárosító működési rendszerbe.

A nemi szerepek és felelősségek ugyan változnak a mai modern időkben, ám a férfi még mindig úgy érzi az ő felelőssége a biztonság, vagyis az anyagi biztonság megteremtése. Tudásához és lehetőségeihez mérten felelős állást vállal, és sokat dolgozik munkahelyén. Általános a stressz, a nyomás és a túlterheltség. Van, hogy nehéz letenni a munkát, és fejben is hazaviszi. Van, amikor egy-egy megoldandó probléma nem hagyja nyugodni. Ha partnere nem segít neki kizökkenni, és más fókuszt találni, könnyen mehet a munkahely az egyén, a családi egység és a szexualitás rovására.

A munkahely úgy kondicionálja a férfi teljesítőképességét, hogy elviszi a figyelmét önmagáról. Általában kevesebb mozgással és hízással kezdődik, amitől csökken az állóképessége és a teljesítőképessége. Csökken a libidó és érzéketlenebbé válhat a szexuális ingerre, mert fejben mással van elfoglalva. Egyre kevesebbszer van merevedése. Amikor szeretkezni szeretne, azt tapasztalhatja, hogy egyre rövidebb ideig bírja, és párjától is negatív visszajelzést kap. És már bent is van az ördögi körbe. Amikor a partner megerősíti a férfi gyenge teljesítőképességét, az nyomot hagy a férfiasságában, az önértékelésében, és elkezd szorongani. A következő alkalomnál már előre félhet, nem úgy fog elsülni a dolog, ahogyan szeretné. Ez a tudat kondicionálása. Kialakul a félelem a férfiban, hogy képtelen az elvárásoknak megfelelően teljesíteni.

Élete párja egyre kedvetlenebbé válik, és kevésbé motivált az újabb és újabb szeretkezésekre. Egyre elutasítóbb lehet, vagy válaszhatja azt, hogy a gyengébb teljesítményhez alkalmazkodik, és meggyőzi magát, hogy ennyivel is beéri. Így lesz a szeretkezésből egy idő után 15 perces „gyorsrandi”.

A misztikus, buja szeretkezés kegyetlen valósággá válhat: stressz, frusztráció levezetése, és a „legyünk rajta túl” kötelességtudó szexre korlátozódhat.

Tehát ha nincs fókusz, nincs tudatos figyelem. A libidó csökken, és vele együtt a tesztoszteron szintje is. A szexuális zavaroktól és az önértékelési problémáktól, a gyenge teljesítmény megerősítésétől csökken a potencia, és potencia zavarok alakulnak ki. A pszichés gondok kihatnak az erekció minőségére, magára a vágyra, a hormonrendszerre, az étkezésre. A teljesítmény romlik, és bekövetkezik a tartósan fennálló korai magömlés. Ez újabb stresszt, frusztrációt, szorongást indukálhat, és a férfi a férfiasságában még mélyebbre süllyed. Ez az a pont, amikor segítséget kell kérni, és őszintén meg kell beszélni a fennálló helyzetet és a lehetőségeket a partnerével.

Túl sokszor hallottam ezt a magyarázatot a férfiak szájából: „A szex rendben van nálunk./Nagyon jó a szexuális életünk. Csak van, hogy hamar elmegyek. De már megszoktuk! A párom is hozzászokott és már egész hamar képes elélvezni.”

Kérdésem: MIÉRT KELL MEGSZOKNI AZT, AMI ROSSZ MINDKETTŐTÖKNEK?! Miért nem változtattok rajta?! Van rá lehetőség.

Szexuálterapeutaként számtalan hasonló történetet hallottam, és segítettem a pároknak újjáépíteni a kapcsolatukat, megoldani a problémáikat, és fejleszteni a szexuális tudástárukat. A fentebb említett probléma is orvosolható általánosságban véve fél éven belül! Gyógyszerek és kis pirulák nélkül.

Tegyétek fel a kérdést: Érdemes-e a megszokások közepedte leélni a hátralevő életeteket (10-20-30év?!)? Érdemes-e befektetni fél évet egy szebb és kiteljesedettebb szexuális élet megélésének lehetőségéért? Érdemes-e szenvedni, alkalmazkodni, amikor változtatni, fejlődni és gyógyulni is lehet?!