Emlékszem, sírva kerestem meg Évát, hogy nekem miért nincs orgazmusom?! Annyi mindent megadott az élet, családot, gyereket, szép házat, jó munkahelyet. Csak épp kielégülésben nem volt részem. Szeretem a páromat, és szégyellem, amiért nem vagyok erre képes. Nehéz volt a közös munka, mert gyors eredményt vártam, érezni akartam! Éva a türelmemet kérte, mert felépíteni azt, ami 20 éve nincs az életemben, nem fog történni 1-2 hónap alatt. Tartotta a fejemet és a lelkemet, motivációt, kitartást adott az önismereti utamon. Vizsgáltuk a szexuális ismeretemet és a páromét, és tanultunk számos új technikát, megközelítést. Tanultunk figyelmi egymásra és érzékenyíteni, szégyen nélkül reagálni, és megélni az örömöm. Tanultam testtudatot, légzéskontrollt, míg nem egy szép napon elfelejtettem görcsölni, előre félni, hogy nekem úgysem fog sikerülni. Akkor végre teret adtam valami új érzésnek. Végre, én is átélehettem a testi-lelki kielégülést, 20 év semmitmondó szexuális élet után! Hosszú és rögös út volt, érzelmekkel telített állapotban. De ketten is velem voltak, és azt akarták, amit én! Látni, ahogy a nőiességem, a szexualitásom kinyílik.

Évát azzal kerestem meg, hogy sikertelen voltam az ismerkedésben. Az első randi után általában nem jutottam tovább. Ha mégis, és volt együttlét, nem tudtam kontrollálni magam, azonnal elmentem izgalmamban. Ez rendkívül szégyenteljes volt számomra, így kerültem is a szexet. Annak ellenére, hogy minden vágyam egy tartós párkapcsolat volt. Évával sokat dolgoztunk azon, hogy mi akadályoz az ismerkedés folyamatában, miért tekintem magam kisebb rendűnek, mint a nőt. Megértettem mi áll a szorongásom hátterében, és elkezdtem fejleszteni magam a kapott feladatok alapján. Fél év elteltével büszkén mondhatom már nem jellemez a korai magömlés. Sokkal határozottabban tudok beszélni, megjelenni, és önmagamat képviselni. Elkezdtem ismerkedni is. Később visszatértem, hogy elmeséljem, már 6 hónapja van barátnőm!! 🙂 Új a helyzet, tanulom, mi a felelősségem, a feladatom és a szerepem egy kapcsolaton belül. Egyre jobb, mindig eszemben van, amit tanultam Évánál, és alkalmazom. Hálás vagyok, amiért megváltoztatta az életem!

Egy éve dolgozunk együtt Évával. Amikor felkerestem, nagyon magányos, szorongó, antidepresszánssal élő, önmagát hibáztató, sikertelen ember voltam. Férfinak nem tudtam nevezni magam… Barátnő sem volt, csak az álmomban. Az eltelt egy év alatt rengeteget fejlődtem!! Mondhatom, egy új ember lettem. Nőtt a magabiztosságom, fejlődött a kommunikációm, a megértésem, az önmagamra való rálátásom. Már nem a múlton rágódom, hanem céltudatosan építem a jövőmet. Végre merek ismerkedni, és hosszú idő óta, randikra járok. Változott a megjelenésem, lefogytam 10 kilót, elegánsabban öltözök, többet mosolygok. Van életkedvem és motivációm! Hamarosan az antidepresszánst is el tudom hagyni.

Félénk, kedves, szorongó lány voltam, aki nem hitte el, hogy elég jó lehet egy szép kapcsolathoz. Hiába próbált erősíteni a párom, soha nem hittem el a kedveskedését. Sőt, ellene fordítottam, hiszen nekem nem járt a kedvesség és a szeretet! Nem tudtam valójában semmit sem elfogadni. Egyedül voltam, egy kislányként, odabent a lelkemben. De senki sem látott engem valójában, mert kedvesen mosolyogtam, figyelmes voltam. Kifelé adtam, befelé nem fogadtam. Emlékszem, egy napon csak álltam, és néztem a páromat. Drámáztunk, nagyjából a semmin. Csak csináltam rutinból, pedig magam sem értettem miért teszem. Aztán elhatároztam, ez így nem mehet tovább, mert tönkre teszem magam. Évával azon dolgoztunk, hogyan váljak képessé szeretni és elfogadni önmagam, és mindazt, amit a párom adni tudott. Hogyan tartsam a határaimat, ne alkudjak meg, és ne legyek jó kislány, vagy kiszolgáló személyzet (amit önként választottam). A szexben is azt lestem, a párom mit és hogyan szeretne, kifelé mutattam, de én sehol sem voltam. Csak eljátszottam, mert volt egy meggyőződésem, hogy mi kell a páromnak. Hát kiderült ő is szenved attól, amitől én, csak fordítva. Eddig a fejemből, képekből, életérzésekből táplálkoztam. Amolyan elvárás-megfelelés alapon. Meg kellett tanulnom, én is számítok, ugyanolyan fontos és értékes vagyok. Meg kellett tanulnom tisztelni a testem, a lelkem, az elmém. Meg kellett tanuljam kifejezni a szükségleteimet, az igényeimet, a vágyaimat. Hogy önmagamra leljek, és úgy és azt tegyem, ahogy nekem is jó. Azt gondolom a neveltetés, a társadalmi hatások annyira alattomosan belénk ivódnak, hogy sokszor észre sem vesszük. A párunk tartja a tükröt, és jobb esetben még időben észrevesszük, hol van egy rosszul működő program. Köszönöm neked Éva a támogatásodat és azt az energiát amit te is beletettél. Végre rátaláltam önmagamra!

Ez egy hosszabb tartalom, olvasd el a teljes bejegyzést arról, neki hogyan sikerült felülemelkednie pszichés és lelki megpróbáltatásain. Mert a célja nem kevesebb, mint férfiként meghódítani egy olyan nőt, aki szeretetével tápljálja, gyógyítja, és motivációt ad, hogy menjen előre a személyes fejlődésének megkezdett újtán.

Fiatal férfi, aki egy traumát hordoz. Egy titkot, amivel dolga van, ami befolyásolja az életét. Ez a trauma, és az, hogy nem tudott kiállni magáért, bizalomvesztést okozott benne az emberek iránt, és megkérdőjelezte nemi identitását is. Pedig alapvetően tudja, hogy a nőkhöz vonzódik. De túl sok önsértésen van túl… Olvasd el a teljes tartalmat a bejegyzésben.