Intimitás Coaching

Szégyen, vagy civilizációs bélyeg

Szégyen, vagy civilizációs bélyeg

Találtam egy cikket, ami nagyon is inspirált, hogy ismét “tollat ragadjak”, és írjak Nektek.

Megjelent egy hölgy, Gwyneth Paltrow életmunkája, megfilmesítve, hogy felhívja a figyelmet, mennyire fontos önmagunk megismerése és elfogadása. A Netflix készített egy  dokumentumfilm sorozatot, melynek 3. része a női orgazmus készség tanulásáról szól.

A cikk egyik kulcsmondata: “A szégyen az élvezet gyilkosa” – elsőre ezt emelném ki, mert önmagában a legfontosabb összefoglalója mindennemű szexuális (és pszichés) gátnak.

De mit is jelent mindez, mélyebben értelmezve?

Erről szeretnék veletek együtt gondolkodni. Különböző életbeli rétegeken át vezetem végig a szégyen kialakulásának és mechanizmusának folyamatát. A téma komplex, egy ilyen rövid cikkben nem emelhető ki minden aspektus, így csupán néhány érdekesebb témát említek.

 

Szégyen

Úgy néz ki, 2020-ban még mindig azzal a problémával szembesülünk, hogy a szexualitás tabu, sokféle szégyen társul a témához, prüdéria övezi.

Honnan származik a prüdéria?!

A szocializációs folyamat, az erkölcsi tartás elfogadott része. Azaz generációról generációra adjuk át szülötteinknek, így tanítva őket arra, mi az elfogadott-elfogadható és mi nem. Ez a tanítás és bevidódó mintázat életünk első, és egyik meghatározó része, ami később befolyásolja a szexualitáshoz való viszonyunkat (is).

Amikor felnövünk és már saját magunkkért vállaljuk a felelősséget, a következő részlet önmagunknak szól, az egyén belső védekezési folyamata. A szégyen, a negatív társítás megóv bennünket a szélsőséges döntésektől és helyzetektől, ugyanakkor gáttá is válik, még a normalitás szintjén is, így befolyásolva a szexuális önismeretet, felfedezést és (pszichés és lelki) érettséget.

harmadik rész a megfelelési vágyban leledzik, hisz mind tartozni akarunk a “nagy csoporthoz”, jelen esetben a társadalomhoz, és azon belül adott ország kultúrális és morális (ezen belül szexualitással kapcsolatos) normáihoz.

A kollektivitás által, hatással vagyunk egymás életére, ám a médiánál nagyobb erővel talán semi sem bír. Tudat alatt hat, modosítja például a vágy képet, vagy az ideát. Ez a hatás, ha megragad, változásra sarkall minket, ami különböző problémákhoz tud vezetni, mint például szerepcsere, kommunikációs zavarok, egészségkárosodás (pl. bulimia), szorongás, amiért nem felelünk meg annak a képnek vagy ideának.

Erre jön rá az elterelés. Az öntudat trükkös “lény”, szeret többet mutatni kifelé, mint amennyivel tisztában akar lenni befelé. Így az elsődleges szempont a megjelenés. Mi az az idea, az a férfi/női kép, aminek szeretnénk megfelelni, ahogyan szeretnénk megjelenni, mások előtt mutatkozni. Fontos-e számunkra – milyen mértékben – ez a fajta megítélés?

És itt kapcsolódhat be a test, a testiség, az önsimeret ezen része. Mennyire ismerem a saját testem? Megnéztem már minden porcikámat a tükör előtt? Mi elfogadható, mi kifogásolható? Mi az ami megengedhető és mi az amit hárítanom “kell”?

Mit jelent hárítani?

Azáltal, hogy szociális lények vagyunk, – az alapvető biológiai funkciókon túl – minden cselekvésünket valamilyen indíték jellemzi. Nagyon röviden, a hárítás az a cselekvés, amit azért teszünk, hogy még a saját tudatunk előtt is el tudjuk rejteni az elfogadhatatlant; a másik szeme elől meg végképp. Erre hozok két példát is, mert nagyon fontos része saját viselkedésünk megértésének.

Az első példa, röviden: Ivone 3 éve szakított a párjával. A kapcsolata viszontagságos volt, sokat kritizálták. Ez a fajta megítélés, címkékké alakult a tudatában, önmaga értékelésévé is vált. Elkezdett az evésbe menekülni, hogy saját szorongását csitítsa. A 3 év alatt sajnos meghízott, ami a tudat alatti hárítás egy lehetséges formája, azért, hogy automatikusan (szavak nélkül) tudja hárítani a férfi közeledését, illetve magát a szexualitást. Ez azért is nehéz, mert amíg ebben a (tudat)állapotban él valaki, önmagát is elutasítja, és sérti, így kívülről is gyakrabban kaphat negatív megerősítést.

Második példa, röviden: Mike egy ideje erekciós problémával küzd. Ez kihatással van az öntudatára, és a férfi képére egyaránt. “Gyors” megoldásként a kék tablettát találta, ám pontosan tudja, hogyan hat a szervezetére, így nem kezdeményez, csak a megfelelő időben. A szexualitás időzített cselekménnyé válik, melyben -egyébként- elkezdte keresni az önigazolást is, hogy ő rendben működik, jól “teljesítő” férfi. Az időzítés válik a hárítás eszközévé, minden más időpont elutasításra kell kerüljön a bizonytalanság, a félelem és a frusztráció jegyében.

Folytatva a folyamat ívét, elérkeztünk magához a nemiséghez, a szexualitáshoz, és így, a szégyen mélyebb értelmezéséhez.

Milyen az önmagunkkal való viszonyunk? Mit engedek meg magamnak a testiség, a szexuális együttlét kapcsán? Ahogy a cikkben is fogalmaztak, nem az a lényeg, hogy mit csinál az illető, például maszturbáció vagy aktus során, hanem az, hogy mennyit mer megmutatni az érzelmeiből! Mennyit mer/enged kifejezni?

  1. Mennyit engedek megmutatni magamból, az érzéseimből, a testemből?
  2. Elégedett vagyok a külsőmmel? Szükséges elterelés, takarás, pozicionálás?
  3. Elfogadhatónak tartom magam a saját és a partnerem szemében?
  4. Megfelelően viselkedem és reagálok adott szituációnak elvárhatóan? Ez lehet természetes, vagy színlelek, mert…?
  5. Adott reakció és viselkedés megfelelő-e morális és kulturális vonatkozásokban?
  6. Öntudat bekapcsol, és értékel: jó vagyok/rossz vagyok?! Megítélem saját magam adott kontextusban, és a tudat ad egy címkét. Ezeket a címkéket építjük az életünk során, és erősítjük vagy elhalványítjuk a tapasztalások és konklúzióink, bölcsességeink által.

Ez az a pont, amikor elkezdhetjük visszafelé is olvasni az eddig leírtakat.

Összefoglalva a szégyenről való elmélkedésemet, az a konklúzióm, hogy

az önismeret, önmagunk felfedezése az egyik lehetséges megoldás a szégyen kordában tartására, oldására.

Minden, amit megismerünk, előbb-utóbb elfogadással is társul. Van olyan elfogadás, amihez külső megerősítésre is szükségünk van, ezért is fontos tartozni valakihez, vagy akár egy közösséghez.

Amennyiben te is küzdesz olyan pszichés és/vagy lelki zavarral, ami gátolja az önismeretet, a felfedezést, vagy az elfogadást, várom megkeresésedet. Érdemes tudni, hogy a legtöbb szexuális probléma pszichés és lelki eredetű, így szakemberrel folytatott konzultáció, tartós és gyógyszermentes megoldást tud nyújtani az intimitás, a szexualitás és a párkapcsolati kérdéskörökben.

Jelentkezz be
egyéni, vagy páros konzultációra