Önfeledten az orgazmusban

Bevezető

Lesz sírás, móka és kacagás… pont, ahogy egy jó orgazmusban is! Hiszen az orgazmus gyógyít! Hatalmas felszabadító ereje, energiája van, ami nem csak a testedre, de a lelkedre, és a pszichédre is hat. Olyan, mint egy áramütés, egy kisülés, ami végigfut az idegrendszeren. Aztán érzed, ahogy a hormonok elöntik a tested, és te benne vagy az utórezgésekben. Az arcod, a lelked már mosolyog, már jól vagy. Megszűnik minden körülötted, csak te vagy jelen és az érzésed. Leginkább ahhoz a csodálatos pillanathoz tudnám hasonlítani, mint amikor anyaként, kezedben tarthatod a gyermeked.

De az is lehet, éppen kibuktak a könnyeid. Bárhogy is történik, úgy a jó. Az orgazmusban feloldódunk, és gyógyulunk. Ez egy ősi, talán már-már spirituális kapcsolódás test és lélek között, úgy, ahogyan férfi és nő között. Az orgazmusban kapcsolódunk leginkább önmagunkhoz, és ahhoz a magasztos nőhöz, akit a férfi, minduntalan bálványoz. Nincs sok csodálatosabb látvány a férfi számára, mint mikor láthatja szeretett asszonyát ívben hajlani, feszülni, remegni, tudatát vesztve lenni, egyetlen pillanatra. Az a legnagyobb jutalom, és visszaigazolás, hogy a nő bízik benne, hogy elfogadja, és szereti. Az orgazmussal, a kielégülés élményével, a nő magába zár egy darabkát a férfiból, és azt hordozza szívében és emlékében. Újra, és újra előveszi azt, mint egy összetartozást megerősítő élményt, emlékképet, hogy mosolyoghasson, hogy kedvességet, szeretetet, melegséget éljen át.

A szexualitás nem más, mint a férfi és a nő szent egysége. Behatoló és befogadó tánca, eggyé olvadása, közös energetikai emelkedésük, és szellemük összekovácsolása. Nem véletlen, hogy a tradíció szerint, a házasságot is a nászéjszakával szentesítik a párok. Együtt hálni szentséges és tiszteletes. Társadalmunk szempontjából a történet egyetlen kivetnivalója, hogy minden, ami a nászéjszaka után következik, már dogmák övezte, háborús terület. Háború az egyház, a politika, és a tudat birtoklása között. A választott fegyver pedig a félelem. Badar, pszichét és lelket károsító hiedelmek, félelmek keltése által tartható a társadalmi egység, és az egyén szexualitása, jól korában. Ezt isszuk magunkba, ahogy cseperedünk, és összerakjuk a ki nem mondott puzzle darabkákat. Összeáll a kép, főleg a nők fejében: a szex bűnös, mocskos, paráznaság! Ne nyúlj magadhoz! Egy kurva vagy, ha kimutatod a vágyad! Nem szabad beszélni róla, tartsd magadban! Ne elégedetlenkedj! Szégyelld magad! És a különböző szülői fenyegetések: „Ha magadhoz nyúlsz, nem fog megnőni a melled!” Ha kívánod a szexet, nem lesz belőled jó feleség!” A szex démoni, ördögtől való! Félj!

Hasonlóan „színes” dogmákkal, sztereotípiákkal, ma is, több százezer nő él, félelemben, kétségben, bizonytalanságban. És mond le a jó szex élményéről, mert úgy biztonságosabb a mindennapi élet. A biztonság pedig létszükségletünk alapja. Tehát engedelmeskedünk a nyomásnak. Fiatal felnőttként, módszeresen dolgozunk saját magunkkal, hogy tompítsuk a szexuális vágyat, hogy kordában tartsuk magunkat, és csak körülményesen beszéljünk erről a témáról. Van, aki itt megragad, beáll a sorba és elhiteti magával, hogy ez az élet rendje, így van jól. És van, aki érett, felnőtt korában kitör a dogmák pszichés rabsága alól, és változtatni szeretne. Be kell látnia, hirtelen szembe találja magát a környezet ellenállásával! Minden, ami nem hétköznapi és ismerős, az furcsa és idegen, így megítélés alá esik. Ezt tegyük legalább a négyzetre, ha a téma a szex, a szexualitás, a nemi vágy.

Felvállalni a változni akarás igényét és szükségszerűségét, félelmetes, ugyanakkor inspiráló. Kiszolgáltatottá válunk a környezetünkkel szemben. Kell legalább egy biztos pont. Ami lehet a hasonlóság elve alapján a más, hasonló nőkhöz való tartozás, vagy jó esetben a párunk.

A szex minden és semmi. Egyszerűen leírhatatlan, pótolhatatlan, és szükségszerű. Az, akinek a jó szex, a kielégülés, az orgazmus hiányzik az életéből, valószínűleg, úgy érzi, nem teljes ember. Valami hiányzik. És nem véletlenül kerül a tudatba ez az érzés. Ha valami hiányzik, akkor hiányzik! Lehet takarni, megmásítani, egy pontig, vagy egy életen át. Ki mennyit vállal és bír el a hátán. Lehetünk mi csodálatos társak, feleségek, családanyák, akkor is, a kielégületlen – mondjuk ki –, baszatlan nő, az kielégületlen, baszatlan nő. Ha tetszik, ha nem, ez egy fiziológiai tény, és nem mellesleg, lélektani és hormonális állapot. Érdemes tehát tudomásul venni a felbukkanó hiány érzetét az első néhány alkalomnál, ha nem szeretnénk még nagyobb bajt az életünkben. Ugyanis, ha túl sokáig várakozunk, hiányolunk, abból vagy frusztráció, és/vagy (ön)feladás következik, ami átállítja az agy működési folyamatait, tehát neurobiológiai szinten is hat ránk. Ez a változás kémiai változásokat is előidéz, így változtatva a hormonháztartásunkat is, felborítva a biokémiai egyensúlyt. A hiányt mindig kompenzáljuk, melyre számos érzelmi játszma adaptálható, nevezzük ezt egyszerűen viselkedésbeli változásnak. A változás ott érhető tetten, hogy új, egyébként számunkra vagy a környezetünk számára rossz szokásokat alakítunk, gyakran ártva magunknak, ingerlékenyebbek leszünk, hirtelen reagálunk. Így alakítva különböző játszmákat, perpatvarokat, kompenzálva, az egyébkénti hiányt. A legfontosabb ilyen hiány a törődés-, a szeretettség érzésének hiánya, az érzelmi biztonság hiánya vagy az intimitás nélkülözése.

Végtelenül egyszerű, mégis sokszor felismerhetetlen formákban jelentkezik a hiány okozta változás. Általában olyan alapgondolatok társulnak hozzá, mint a „nekem nem jár”, „nem vagyok elég szerethető”. Melyek mind önmagunk megkérdőjelezéséről szólnak, illetve az önbecsülés és az önbizalom sérüléséről. Akiben pedig megjelenik egy ilyen, vagy hasonló gondolat, viselkedési mintákat is alakít hozzá, ami fent tudja tartani ezt az egyébként nem kívánt (érzelmi) állapotot.

Logikusan következtetve, az önbántó alapgondolatunk által nyerünk visszaigazolást a környezetünktől, hogy valóban, nem jár a jó érzés, a boldogság, az orgazmus, vagy nem vagyunk eléggé szerethetők, elfogadhatók. Ám ezzel nem csak magunkat bántjuk, hanem a társunkat is, aki hiába igyekszik harcolni ezen gondolatok ellen. Nem fogja tudni benned változtatni se az érzést, se az érzés mögött rejlő alapgondolatot. Az a te hited része, neked kell azt változtatnod magadban, úgy, hogy tudatosan vizsgálod és racionalizálod az érzés és gondolatvilágodat.

A tudomány a szexuális élet hatásainak vizsgálata terén még gyerekcipőben jár, így elsősorban az addikciók vizsgálata és kutatási eredményei szolgáltatják az alapot az érzelmi, ámbár szexualitáshoz kapcsolódó behatások által keletkezett kognitív zavarok neurokémiai hatásainak következtetéseihez és feltételezéseihez.

A folyamat nagyon hasonló. Csak most nem külső tárgyhoz, eszközhöz kapcsolódik a függőség és a vele kapcsolatban álló szokásrendszer, hanem egy belső, idegrendszeri és kiváltott hormonális folyamathoz, és kognitív (viselkedési) sémához. Ezt hívom én idegrendszeri függőségnek, amik beidegződött reflex formájában kerülnek a felszínre. A reflexet mindig kiváltja valamely hatás, szituáció, tehát triggerelve érezzük magunkat – érzelmi hatás alá kerülünk a jelenben egy ismerős, korábban megélt és elraktározott hatás végett –, és tudattalanul reagálunk. Csípőből tüzelünk, ahogy mondani szokás.

Ezt csak egy nagyon rövid, összefoglaló bevezetésnek szántam, az élettani folyamatainkra való rálátás kedvéért. Hogy egybe lásd a nagy képet. Hogy felismerd benne önmagad, és tudd, merre lesz a helyes irány. Remélem sikerült átadnom az „aha” érzést, ami elindít egy önvizsgálati úton. Minden, amiről írok, a nehéz úton tanultam. Érzelmileg megterhelő élettapasztalatok és a praxisomból vett esetek állnak mögöttem, amik együttesen, hozzám tettek, hogy ne csak lássam, de át is adhassam neked a nagy képet egyben, és benne az apró részleteket. Mindenről, amit fentebb röviden összefoglaltam, fejezetenként, részletesen beszélünk.

Hozzá kell tegyem – a téma komplexitása végett –, hogy a könyv egészében, alapvetően a nő szempontjából közelítjük a témákat, amikor az ő belső világa alapján történnek, mozdulnak a dolgok. És csak ritkábban beszélünk a férfi szemszögéből.