A modern társadalom lehetőséget nyújt, választani, egyéni útunkat tervezni, egyedi párkapcsolati modellt működtetni. Ugyanakkor szorongást is magában hordoz a lehetőségek kavalkádja, hisz a tény, hogy jól döntöttünk-e, csak később fog kiderülni. A bizonytalanság ott leng körülöttünk, mint a leszállott felhő a ködös reggeleken.
Mit is jelent ma az individualizáció és az önmegvalósítás?! Tényleg annyira nagy tudatosság van mögötte?! Azt gondolom, a fene nagy öntudatunkban elfelejtjük honnan jöttünk, és mi is a lényeg, maga az élet tartalma, esszenciája. 30-40-50 év távlatában, mit tudunk kivonatolni az életünkből? Van-e család, gyerek, ház, autó, és forog-e a mókuskerék? Mindenki tapossa a malmot, de közben megállsz-e egy pillanatra és körbe nézel?! Biztosan mindennek tudod a pontos értelmét, de közben ugye nem felejted el, ki vagy Te? Ugye, jól játszod a szerepeidet, és nem állsz be helyettesként oda, ahová nem vagy való! Ugye, jól szeretsz! Ugye, van időd törődni a társaddal! Ugye, figyelsz rá! Mélyebben, mint egy kósza nyugtázás. Látod-e mi van a szavai mögött, mi fáj neki valójában? Mire vágyik valójában?
Kezdenek változni a dolgok, érezhetően. A nők meg tanultak helyt állni a férfiak világában. Megtanulták, hogy kell az érzelmeiket háttérbe szorítani, hogyan legyenek racionálisabbak, és hogyan tartsák a lelküket, erősen, határozottan. A férfiak meg tanulták fogadni a nőket ezekben az új szerepekben, és gyakorolják az egyenrangúságot és az egyenjogúságot. A férfiak azt tanulták általa, hogyan fogják vissza magukat és hogyan tudnák megérteni a nők kacifántos érzelmi világát. Röviden, kezdjük kiütni egymást, neutralizálunk. Olyan új terminológiák jelentek meg, mint a mingli, vagy a metroszexualitás. Tényleg errefelé tartunk? Szerelem, szeretet, de minek is annyira komolyan venni?! Vagy férfi és nő között nem lesz különbség?! Hová lesznek a nemi szerepek? A hercegek és a hercegnők? Az atletikus, hódító félistenek, és természetesen gyönyörű istennőik? Hová lesz a hódítás művészete? Mivé lesz a nő, ha nincs, kivel kokettáljon? Át kéne vennie az irányítást, a kezdeményezést, és a nőnek kéne a férfit letepernie?!
Azt gondolom, hogy a nemi szerepek torzulása, a társadalmi neutralizáció megbillogozza a párokat, s azok közötti intimitást és szexualitást. Hogyan adhatnék törődést, szeretetet, ha kijelentem, annyira nem akarok kötődni a másikhoz?! Mit is jelent mindez? Tartjuk a lelkünket, és senkit nem engedünk túl egy határon. Pedig azt mondják szeretni, csak teljes szívvel lehet. Azzal a teli szívvel, amiben van félelem, bizonytalanság, és fájdalom is, ne tévesszünk, hisz bármelyik pillanatban összetörhet. De tényleg akkora biztonságra akarunk törekedni, hogy inkább félig megyünk bele valamibe, önmagunkat védve egy esetleges sérüléstől, csalódástól? Megvédeni magunkat attól, ami ott sincs?! Az egész életünk a projekcióktól való menekülés lesz, bebiztosítás? Ha így teszel, tudod, mit veszítesz közben?!
Szeretni, ölelni, félteni, befogadni, behatolni, megélni, átélni, élvezni, érezni csak teljes szívből lehet. A punci a határozott, tudatos, domináns, szerető férfira nedvesedik. A farok arra mutat, amerre megbecsülést, megerősítést, törődést, szeretetet, féltést kap. Egy szerethető nő iránt lüktet, pulzál, aki természetes, aki kedves, és megszelídítette őt. Az a Nő, akiért rajongásig odavan élete kicsi majma, bősz oroszlánja, tettre kész férfija. Ez a hódítás-csábítás művészete, egy alapvető játék, ami működteti a férfi-női szerepek egy részét, és amit kár lenne eldobni magunktól.
S mi vár ránk a közel jövőben? Azt gondolom, a modern éra népbetegségei lesznek:
Mi, az Intim Terápiás Központ csapata, azért dolgozunk, hogy a holnap problémáit, lehetőleg még ma megjavíthassuk.
Te is szeretnél tenni egy jobb világért, és benne szeretteidért, szexuális egészségedért?
Aktuális előadásainkról itt tájékozódhatsz.
Egy kedves női ügyfelem beszámolóját olvashatjátok, az ő szempontjából. Egy nagyon mély, felkavaró élettörténet részletet oszt meg velünk, nagyon őszintén vállalva saját tetteit, döntéseit. Elmeséli,
Kedden, két kisfiammal ellátogattunk Ópusztaszerre, ahol többek között megnéztünk egy 3D-s vetítést Ópusztaszer és Magyarország történelméről, fél órás villámösszefoglalóként. Amikor 1989-hez értünk, az nagyon mellbe
Nagy kérdés ez, sokféle jelentéssel és tartalommal. Nem, nem szeretnék a megmondó ember lenni, én is csak egy vagyok a sok közül. Inkább saját élettapasztalatomat
